A tabletek átveszik a hatalmat?

Minden az iPaddel kezdődött. Nem, ez nem igaz. Minden Bill Gates-szel kezdődött. Ez sem jó.

Alfa

Az egész 1888-ban indult, amikor Elisha Gray bejegyezte találmányát az Amerikai Szabadalmi Hivatalnál: az elektronikus eszköz arra szolgált, hogy megértse és elektromos jelekké alakítsa a kézírást, a készülék azonban nem terjedt el. Gray-nek nem ez volt az egyetlen bukása: sokak szerint ő, és nem Graham Bell volt a telefon igazi feltalálója, az utókor azonban annyira elfelejtette őt, hogy a készülékről szóló magyar Wikipedia-bejegyzésben épp csak megemlítik a nevét.

Kicsit hasonló a helyzet a Microsofttal meg az Apple-lel is: bár a kaliforniai cég érkezett utoljára a tabletek mezőnyébe, és már több száz készülék meg szabadalom előzte meg az iPadet, mégis ez a hetven dekányi integrált áramkör volt az, ami forradalmasította a tabletpiacot.

Egyébként meg az sem teljesen igaz, hogy az Apple új volt ezen a piacon: az 1993-ban Newton néven bemutatott készülék eredetileg még a világ első tabletje lett volna, a kaliforniai cég a fejlesztés közben azonban rájött, hogy drasztikusan csökkentenie kell a készülék méretét és árát, hogy eladható legyen, így az végül egy másik termékkategória létrehozója lett: a pda-ké.

Aztán 2001-ben Bill Gates felment a Comdex színpadára, előkapta a Tablet PC-nek nevezett eszközt, mindenkivel közölte, hogy "nagyon-nagyon lelkes" az új platform iránt, és kétségek nélkül kijelentette, hogy az meg fogja változtatni a számítógép használatának módját.

Alternatív idősík

Hogy miért nem lett így, azt vitatják. Voltak ugyan próbálkozások, a HP, az Asus, a Samsung és még számos vállalat gyártott olyan eszközöket, amiket tabletként is lehetett értelmezni, valamint a Microsoft is folyamatosan fejlesztette a Windows XP, majd a Vista, végül a 7-es írásfelismerő képességét, áttörést azonban egyik készülék sem tudott elérni a piacon. Talán éppen azért, mert mindegyik csak félszívvel volt tablet. A laptopként, vagy desktopként is használható gépeket ugyanúgy nem optimalizálták a nyomogatásra, mint az alapesetben hagyományos rendszereken futó Windowsokat.

Miközben az iparág bénázott, az Apple már gőzerővel dolgozott a saját termékén. Ugyan a Newton zsákutcának bizonyult, és szemétbe is dobták a koncepciót a kilencvenes évek végén, Steve Jobs régóta szeretett volna egy csak és kizárólag tabletfeladatokat ellátó eszközt a portfólióban. A kilencvenes években még nem volt erre alkalmas a technológia, a kétezres évek közepén azonban már számos fejlesztés révbe ért: nőtt a hardverek sebessége, elkezdett csökkenni ezek fogyasztása, okosabban lettek az érintésérzékeny kijelzők, és megjelentek olyan cégek, mint a Fingerworks: később ennek a vállalatnak a 2003 óta fejlesztett gesztusérzékelését építették bele az iPhone-ba és az iPadbe is.

A történelem azonban nem ismételte meg önmagát, és az Apple biztosra ment: sikerre vitte az iPhone-t, mint platformot, majd amikor a hardverek elég erősek lettek ahhoz, hogy egy 1024x768 pixeles kijelzőt is meghajtsanak a 480x320 pixeles helyett, bemutatta az iPadet.

Amit kihagytak

Az új készülék már kizárólag a tabletfeladatokat szem előtt tartva készült, meghatároztak egy bizonyos felhasználási módot, és csak az ennek megfelelő funkciók kerültek a készülékbe. Ahogy Jonathan Ive, az Apple főtervezője mondta, arra voltak a tervezés során a legbüszkébbek, amit kihagytak az iPadből, igaz, számos felhasználónak meg pont ezekkel volt a legtöbb kifogása. Nincs benne usb-csatlakozó? Nem lehet bele sd-kártyát dugni? Nem játssza le a Flasht? Nincs benne előlapi kamera? Sőt, még a tabletség alfája és ómegája, a kézírás-felismerés is hiányzik belőle?

Az iPadből valóban számtalan dolog kimaradt, ami egy hagyományos számítógépben megvolt, csakhogy az Apple nem is akart hagyományos számítógépet készíteni, hiszen épp elég tablet bukott meg azért, mert a gyártó nem tudta eldönteni, mit akar létrehozni.

Az elmúlt fél év mindenesetre Jobsot igazolta: az első nap háromszázezret vettek az iPadből, persze ezt még a fanatikus rajongótábor vakságával is lehet magyarázni. Alig egy hónap alatt azonban már az egymilliós darabszámnál tartottak. Két és fél hónappal a start után már a hárommilliomodik iPadet értékesítették, és a kereslet még most is akkora, hogy a kevésbé fontos piacokra, például Magyarországra nem sikerült bevezetni a tabletet, pedig állítólag már hárommilliót gyártanak belőle havonta.

Az iPad tehát mindenképp a kezdete valaminek, de a konkurencia is kezdi összeszedni magát, a piac gyorsan megértette, hogy mire van szükség. Pedig eleinte voltak kétségek: a HP még év elején is úgy gondolta, hogy a régi tablet-koncepciót erőltető Slate-tel áttörést fog elérni, aztán rájött, hogy a pc-s alkatrészekből épített, Windows 7-et futtató eszköz nem lehet sikeres az iPad ellenében. Éppen ezért a Slate-et átpozicionálta a HP a vállalati szektorba, és a szélesebb tömegeknek egy új tabletet kezdett fejleszteni, amin már a közelmúltban felvásárolt Palm egyébként kiváló mobil-operációs rendszere, a WebOS fut.

Csatlakoznak a régi barátok

Úgy tűnik, ez a helyes út: az életképes termékek mind mobil operációs rendszert használnak, azok meg, amik sikeresek is lehetnek, még a felhasználói felületüket is optimalizálták valamilyen módon. Érdekes, de úgy tűnik, hogy ezen a piacon a közeljövőben pont az a három vállalat, az a három termék fog dominálni, amelyik az amerikai okosmobil-piacon: a Google az Androiddal, az Apple az iPaddel és a RIM a Blackberry-vel.

Leggyorsabban a Google reagált, persze neki nem is nagyon kellett reagálnia: számtalan partner árult már olyan mobiltelefont, amin a webkettes cég operációs rendszere, az Android futott, és a partnerek sokszor csak annyit tettek, hogy rárakták a szoftvert egy nagyobb képernyővel ellátott termékre. Jellemzően hétcolos tabletek jelentek meg az androidos kínálatban, és azért már bőven akad köztük olyan is, amelyikre rászabták a Google operációs rendszerét.

A Samsung Galaxy Tabot például sokan a legjobb androidos tabletnek tartják, a sorozatgyártásba kerülő termék nagyjából hasonló jellemzőkkel bír, mint az iPad: processzoruk, üzemidejük körülbelül megegyezik, ahogy várhatóan az árukban sem lesz különbség, amikor novemberben piacra kerül a Galaxy Tab, éppen ezért sokak szerint hátrányba kerül, amiért tíz colos kijelző helyett csak hét colos lcd került a készülékre. Funkcióit tekintve azonban mindenképp előnyben van a Tab.

A másik nagy kihívó a BlackBerry PlayBook. A RIM a napokban mutatta be saját tabletkoncepcióját, ami pont attól lehet jó, amitől az iPad is: a hardver és a szoftvergyártás egy kézben összpontosul, így a RIM-nek lehetősége van arra, hogy a végletekig optimalizálja az operációs rendszert, ami végső soron gyorsabb, látványosabb, energiatakarékosabb lehet, mint az Android portolása. A PlayBook ugyanúgy hétcolos kijelzőt használ, mint a Galaxy Tab, a tabletipar érezhetően ebbe az irányba tart, és az iPaddel kapcsolatban is jelentek meg olyan, nem megerősített pletykák, hogy az Apple már dolgozik a kisebb verzión.

Akárhogy is, a konkurensek csak mostanában kerülnek piacra, sőt, a PlayBookra még legalább fél évig várni kell, az Apple előnye tehát tetemes. Az elemzők szerint 2011-ben várhatóan 28 millió tabletet adnak majd el világszerte, és a piac 75 százalékát szerezheti meg az Apple.

Forrás: Engadget

Az új kategória mindenesetre létrejött, és a jelek szerint a vásárlók szeretik a tabletet. Ez már nem a kétezres évek eleje, amikor csak néhány pc-gyártó próbálkozott a nyomogatható készülékek értékesítésével, a legtöbb it-cég belevetette magát a munkába, és sorra jelennek meg az életképesebbnél életképesebb koncepciók, amiknek a legnagyobb előnyük, hogy önmagukért beszélnek.

Ómega

Pár héttel ezelőtti történt, hogy egy hetvenhez közelítő magyar festő előhúzott a táskájából egy iPadet, és közölte velem, hogy ez a jövő: pár éven belül az ilyen egyszerű eszközök jelentik majd a számítástechnikát a túlnyomó többségnek, mondta mindezt úgy, hogy pontosan ő, az informatikához nem értő átlagfelhasználó a célpont. Hasonló következtetésre jutottam én is, amikor először próbáltam ki az Apple tabletjét, és a konkurencia megjelenésével egyre biztosabbnak tűnik, hogy nemcsak átmeneti divatról van szó, inkább trendfordulóhoz érkeztünk.

Találkozunk ugyanitt 2015-ben, hogy átnézzük, mi történt.