Az ősi magyar rovásírás a Kárpát-medencében alakult ki. Eddig megtalált legrégebbi emlékei: a Bajóti Jankovich barlang pálcavégén talált jelek 15 - 20.000 éves bolygatatlan rétegből származnak. A Tatárlakai Korong jelei 7.500-8.200 évesek. Ezen írásnak további 6-7.000 éves emlékei kerültek elő Torma Zsófia (1831-1899) régésznő ásatásain az erdélyi Tordos közelében. A rovásírás emlékei fennmaradtak a történelmi Magyarország területén (lásd az 1920 előtti térképeket) köveken, templomok falain, csont, fa, ezüst, aranytárgyakon, könyvekben.
A rovásírás emlékei bizonyítják a magyarság Kárpát-medencei eredetét. A rovásírás a magyarok között ma is használatos , a történelmi Magyarország területén legalább százezer ember használja a mindennapi életben. Szakács Gábor újságíró, rovásírás kutató pedig 10. éve szervez versenyeket az ifjúság 9-18 éves korosztálya számára, amelyre általában 700 fő jelentkezik évente. A 15-20.000 éves jelrendszer tehát ma is tökéletesen használható, annál is inkább, mert a magyar nyelv hangjait csak ezzel lehet tökéletesen lejegyezni, hiszen amikor a 10. században a magyaroknak át kellett térniük a latin betűs írásra, abban nyelvük 13 hangjára ( TY, GY, NY, SZ, ZS, CS, LY, J, K, Á, É, Ö, Ü) nem volt jel.
A Tászok-tető a Kárpát-medencében, Erdélyben található. Az 1013 méter magas fennsíkon és környékén a leírások szerint több száz írásos kőtömb volt található. Átlagos méretük: 180x 140 centiméter volt. Mára ezekből csupán kettő látható épségben a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban (Erdély) és néhány összetörve a fennsíkon. A köveken lévő írások többségének kora a párhuzamok alapján 10.000 év körüli. (lásd: Friedrich Klára : Megalitok a Tászok-tetőn, in: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig - 2007)
A tordosi műveltség első feltárója a már említett Torma Zsófia régésznő, 1875-től. Többezer újkőkori agyagkorongján már ekkor megjelenik a ma is használatos ősi magyar rovásírás jeleinek többsége. 1905-től a Nándorfehérvár (1920 óta Beográd, Serbia) melletti Vinca településen és környékén is gazdag újkőkori leletanyag került elő. (lásd M. Gimbutas térképét)
Ezekből most csak kettőre térünk ki, noha több más európai és ázsiai jelrendszer mutat hasonlóságot az ősi magyar rovásírással.
A boszniai Visoko-ban, Szarajevotól 30 kilométerre kezdte meg ásatásait 2005-ben Semir Osmanagic piramiskutató. A Visocica hegy piramis alakjára Senad J. Hodovic múzeumigazgató hívta fel figyelmét. Ezen kívül még négy közeli, növényekkel benőtt dombról feltételezik, hogy piramist rejt magában. Ásatások főként a Nap és Hold piramisnak nevezett építmények területén folynak, s már az eddigi feltárások is bizonyították, hogy mesterséges, ember által készített alkotások. A Nap piramis mérete és kora meghaladja a Gizai-ét, amelyet Kheopsz fáraó építtetett 4600 évvel ezelőtt.
Szakács Gábor, aki 2006 júniusában járt először a helyszínen, azzal a felfedezéssel tért haza, hogy a Nap piramis alagútjában és a környékén lévő nagy köveken az ősi magyar rovásírásnak megfelelő jeleket talált, s ebből következően a Tordos -Vinca műveltség területe déli irányban kitolódik.
2007 júniusában a helyszínre látogató csoportunk több tagjával együtt erről jómagam is meggyőződtem. További ismeretek szerezhetők a bosnyák piramisokról a www.piramidasunca.ba weblapon.
1924-ben egy francia faluban, Glozelben egyéb leletek mellett olyan írásjeleket találtak kerámialapokon, csontokon, köveken, amelyek nagy mértékben hasonlítanak az ősi magyar írás betűihez. Erre 2003-ban és 2005 -ben is felhívtam a figyelmet, mindkét alkalommal közölve a 111 glozeli jelet. (in: Friedrich Klára - Szakács Gábor: Kárpát- medencei birtoklevelünk a rovásírás - 2003, 81. old. és Friedrich Klára - Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták - 2005, 48. old. és Tatárlaka titka: www.magtudin.org) A hivatalos álláspont szerint a glozeli jelek kora: 1.800 - 2.300 év. (www.glozel.net)
A táblázatok áttekintése után joggal feltételezhetjük, hogy a Kárpát-medencében, a bosnyák piramisok területén és Glozelben egyazon műveltség képviselői tevékenykedtek és hagyták ránk írásjeleiket. Figyelemre méltó, hogy a történelmi Magyarország (1920 előtt) területe az, ahol ezek a jelek mind a mai napig használatosak.
Szakirodalom
Gimbutas, Marija: The gods and goddessess of old Europe (Berkeley,1974)
Szakács Gábor: Tudósítások a bosnyák piramisokról (Magyar Demokrata, 2006/26, 45, 48)
Tomory Zsuzsa: Kezdeteink (Miskolci Bölcsész Egyesület, 1995)
Torma Zsófia: Sumer nyomok Erdélyben (Buenos Aires, 1972)
Winn, Shan, M.M: Pre writing in south-eastern Europe (Western Publishers, 1981)
Budapest, 2007, december
Friedrich Klára
rovásírás kutató és oktató