A magyarországi internetpenetráció 7 százalékpontot emelkedett az elmúlt egy évben, így a 15-69 év közöttiek 28 százaléka tekinthető rendszeres internethasználónak. 24 százalék legalább heti rendszerességgel, 4 százalék ritkábban használja a világhálót. 8 százalék már kipróbálta, de semmilyen rendszerességgel sem használja az internetet. A rendszeresen internetezők szociodemográfiai hátterükben még mindig jelentősen különböznek a teljes lakosságtól és e jellemzők közül a életkor és az iskolai végzettség a legmeghatározóbb.
Az NRC Piackutató Kft. és a TNS Hungary Interbus kutatása alapján főbb vonalakban áttekintjük a Magyarországi legfrissebb, 2005 második félévére vonatkozó internetpenetrációs adatait. Rövid írásunkban anélkül, hogy a trendeket részletesen elemzenénk kitérünk az internetpenetráció alakulására, és kísérletet teszünk a rendszeres internetezők szociodemográfiai hátterének felvázolására.
Az NRC Piackutató legfrissebb adatai szerint a 15-69 éves magyar lakosság 24 százaléka legalább heti gyakorisággal internetezik - őket tekintjük gyakori internetezőknek. 4 százalék rendszeresen, de nem heti gyakorisággal használja az internetet - őket hívjuk ritkán interntezőknek. Az NRC Piackutató a ritkán és gyakran, rendszeresen internetezők összességét tekinti a magyarországi internetpenetrációs szintnek. Legfrissebb adataink alapján elmondható, hogy Magyarországon 2,1 millió rendszeres internethasználó van. A rendszeresen internetezőkön felül 8 százalék már kipróbálta a világhálót, 2 százalék még nem, de a közeljövőben elképzelhetőnek tartja. 61 százalék még nem próbálta ki az internetet és nem is tervezi, hogy a közeljövőben fellép a világhálóra. A tanulmány további részében a rendszeresen internetezőkkel foglalkozunk.
Az internet terjedésének egyik legtöbbet idézett modellje Everett M. Rogers diffúzió elmélete. Rogers szerint egy új technológia elterjedésének jellege egy S-görbéhez hasonlítható: kezdetben lassú ütemben növekszik a felhasználók száma, majd egy lényeges fellendülés következik, amit egy telítettségi pont elérése után lassulás követ. Az internetpenetrációs trendeket vizsgálva elmondható, hogy Magyarország még a nekirugaszkodás előtt áll, a penetráció változását a lassú növekedés jellemzi. A 15 és 69 év közötti magyar lakosság 36 százaléka kipróbálta már az internetet. Ez az arány 2 százalékponttal több, mint 2005 első félévében és 6 százalékponttal haladja meg az egy évvel ezelőtti arányokat. 2004 második félévéhez képest 7 százalékponttal, 2005 első félévéhez képest 2 százalékponttal emelkedett a rendszeres internetezők aránya. 2005 második félévében a 15 és 69 év közöttiek 28 százaléka internetezik legalább havi rendszerességgel.
A digitális egyenlőtlenség hipotézise arra épül, hogy a társadalmi egyenlőtlenség a társadalmakban állandó, reprodukálódik és időről időre újabb formában jelenik meg. A posztindusztriális társadalom ilyen új köntösben megjelenő társadalmi egyenlőtlensége a digitális egyenlőtlenség. A digitális egyenlőtlenség megközelítésének egyik legegyszerűbb formája, hogy a vizsgálat középpontjában az internethasználatot helyezzük. Így a társadalmat használókra és nem használókra osztjuk figyelmen kívül hagyva olyan releváns dimenziókat, hogy ki hol, milyen csatlakozással, mennyit és mire használja a világhálót, milyen mértékű transkontextuális tudással és internetspecifikus ismeretekkel rendelkezik, kinek mennyire támogató a környezete. Jelen elemzésben a digitális szakadékot a legegyszerűbb értelmezés keretein belül közelítjük meg, célunk, hogy a legfrissebb adatok tükrében bemutassuk, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek hogyan jelennek meg az internethasználatban.
Az új technológia használatába való bekapcsolódás ideje szerint Rogers megkülönbözteti a korai és a késői adaptálókat. A korai adaptálók a pionírok, akik először vesznek birtokba egy technológiát. Rogers szerint a korai adaptálók általában iskolázottabbak, magasabb társadalmi státusszal és jövedelemmel rendelkeznek és inkább nagyobb városokban laknak. Továbbá feltételezése szerint nincs összefüggés a kor és az új technológia befogadásának ideje között. Az NRC-TNS Interbus kutatásának legfrissebb adatai csak részben erősítik meg Rogers feltételezéseit. Iskolai végzettség, településtípus, jövedelem és kor mentén is szignifikáns különbségeket tapasztaltunk az internethasználat tekintetében. Az alábbiakban bemutatjuk ezeket a különbségeket, melyeken keresztül kirajzolódik a korai adaptálók köre.
Az életkor, a különböző generációkhoz tartozás az egyik legnagyobb szakadék az internethasználatban. Még az egészen magas penetrációval rendelkező országokban is jelentős az életkor hatása. Az internetezés és a kor között lineáris összefüggés tapasztalható, az életkor emelkedésével csökken annak az esélye, hogy valaki rendszeres internethasználó legyen. Míg a legfiatalabb korosztály 74 százaléka tekinthető rendszeres internetezőnek, addig a 18 és 29 év közöttiek „csak” 46 százaléka. A 40 évnél idősebbek körében már átlag alatti az internetpenetrációs szint, a 40 és 49 év közöttiek között 22 százalék, az 50 és 69 év közöttiek körében pedig 8 százalék. Valószínűsíthető, hogy az idő előrehaladtával az életkor meghatározó szerepe csökkenni fog, hiszen az a kohorsz kerül majd az idősebbek közé, amely számára az internet már a mindennapok részévé vált.
A lakóhely mérete és az internetezés között is linerális összefüggést tapasztaltunk. A település méretének csökkenésével egyenes arányban csökken annak az esélye, hogy valaki rendszeresen használja az internetet. Míg budapestiek közel fele (47 százalék), addig a kistelepülésen élők alig egyötöde (18 százalék) tekinthető internethasználónak.
Az iskolázottságnak kiemelkedő szerepe van az internethasználatban. Amennyiben a 18 és 69 év közöttieket tekintjük célcsoportnak az iskolai végzettség és az internetezés között lineáris összefüggést tapasztalunk, az elvégzett iskolai osztályok számával növekszik annak az esélye, hogy valaki internetezik. Míg a diplomával rendelkezők 69 százaléka, addig a 8 általánost végzettek 5 százaléka tekinthető rendszeres internetezőnek. Amennyiben a penetrációt 15 és 69 év közöttiek körében vizsgáljuk, a linearitás eltűnik, hiszen a 8 általánost végzettek 17 százaléka, a szakmunkásképzőt végzetteknek pedig csak 11 százaléka internetezik rendszeresen. Az arányok megváltozása mögött az a nyilvánvaló jelenség áll, hogy a nagy eséllyel internethasználó 18 évnél fiatalabbak még nem fejezték be a középiskolát, így a legmagasabb iskolai végzettségük 8 általános.
Elsőre talán meglepőnek tűnik, hogy az internetpenetráció azok körében a legmagasabb (65 százalék), akik nem rendelkeznek rendszeres jövedelemmel. Ennek oka az életkor befolyásoló szerepében rejlik, hiszen a fiatalabb korosztályhoz tartozó középiskolások és egyetemisták többsége nem rendelkezik rendszeres jövedelemmel, viszont körükben magas a penetrációs szint. Így elmondható, hogy a Rogersi feltételezés, miszerint a jövedelem emelkedésével nő az esélye az új technológia használatának, csak megkötésekkel érvényes: a jövedelem emelkedésével nő annak az esélye, hogy valaki rendszeresen használja az internetet, amennyiben alapsokaságnak a jövedelemmel rendelkezőket tekintjük. A jövedelemmel nem rendelkezők mellett egyedül a legmagasabb jövedelmi kvartilisbe tartozók körében az országos átlag feletti az internetpenetrációs szint (43 százalék).
Összefoglalva elmondható, hogy a rendszeres internetezők között felül vannak reprezentálva a budapestiek, a fiatalok, a diplomások és - némi megkötéssel - a magas jövedelemmel rendelkezők.
A magyarországi internetpenetráció tekintetében különbségeket találunk nemcsak a hagyományos szociodemográfiai háttér tekintetében, hanem régiónként is. A közép-magyarországi (Budapest és Pest megye) régióban kiemelkedő a rendszeresen internetezők aránya, 39 százalék internetezik havonta. Még további két régióban átlag feletti az internetet rendszeresen használók aránya: Közép-Dunántúlon (Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megyék) 31 százalék és Nyugat-Dunántúlon (Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron megyék) 28 százalék. Az Észak-Magyarországi (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megyék) és Észak-Alföld régiókban (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar megyék) a legalacsonyabb a penetráció, mindkettőben a lakosság 20 százaléka internetezik legalább havonta. Ezek a regionális adatok is a digitális egyenlőtlenséget támasztják alá, hiszen ott magasabb a penetráció, ahol magasabb az egy főre eső GDP.